Persze, mi sem természetesebb ennél! 

Azon szerencsés anyukák közé tartozom, akiknek szinte nem kellett egyszerre a pelenkázással és az újra menstruálással foglalkozni, így kényelmes volt az átállás. Azt már az első mosis (mármint mosipelusos) napok után tudtam, hogy kb soha többé nem fogok eldobható egészségügyi/tisztasági betétet és tampont használni.

A képet Gágnes készítette a készletem legújabb darabjairól 

Igazából már mielőtt a lányunk a pocakomba költözött, volt néhány próbálkozásom a női higiénia területén való zöldülésre, ennek eredményeképp 2 intimkehely némiképp boldog - de mindenképpen bizakodó - tulajdonosaként vágtam bele szülés után bő 2 évvel a számomra megfelelő eszközök beszerzésének izgalmas feladatába.

Na de kezdjük az elején! Hogy hogy jött annak idején az intimkehely a képbe? Már nem is teljesen emlékszem. Talán az úszás, vizeskedés miatt. De a lényeg, hogy amikor elkezdett foglalkoztatni az első kehely beszerzésének gondolata (2016 eleje), még sokkal nehezebb dolgom volt, mint mostanában lenne. Nem volt még szuper segítőkész, fb csoport hihetetlenül összeszedett rögzített poszttal... Sőt, ennyi hazai forgalmazó és ilyen nagy választék sem volt.

Ami viszont volt: ha jól rémlik (bár elég rég volt már és sok-sok minden történt azóta) két webáruház és egy márka, ami megfizethetőnek tűnt (6e) úgy, hogy felmerült bennem a felsülés és a felesleges kiadás gondolata is. Idővel kiderült, hogy mindkét webáruház tulajdonosa ugyanaz, úgyhogy igazából egy forgalmazó, és egy márka létezett, mint lehetőség (legalábbis én csak őket találtam meg).

Amit már ekkor is tudtam a dologról, hogy a legtöbb megbízható intimkehely orvosi szilikonból készül, és hogy többféle méret és keménység létezik. Ezt honnan? Onnan, hogy találtam még valamit. Egy fantasztikus fiatal brit lányt, Bree-t (preciousstars.co.uk), aki videókat készített (és azóta is) kehely (és mosható betét) témában. Nekem nagyon sokat segített, nélküle lehet, hogy nem mertem volna belevágni. 

Szóval elmélyültem a témában annyira, amennyire akkor erre lehetőség volt, és megrendeltem életem első MeLuna M Classic Ring kelyhét (a MeLuna alapanyaga amúgy pont nem orvosi szilikon, hanem egy TPE nevű alapanyag, ami  mind megbízhatóságában, mind felhasználhatóságában hasonló, csak kicsit olcsóbb). Amikor megérkezett, több-kevesebb sikerrel el is kezdtem a használatát. Tetszett, de voltak vele problémáim (nem voltam biztos benne, hogy mindig megfelelően kinyílt, mivel sokszor szivárgott), ezért beruháztam egy másik MeLuna kehelybe is, ezúttal egy M Sport Ball volt a kiválasztott, ami picit keményebb, így elvileg könnyebben nyílik.

Volt még egy problémám a kehellyel, mégpedig az, hogy minden felrakás és levétel alkalmával eléggé bökdöstem magam belülről, pedig elég diszkrét hosszúságú körmeim voltak (a probléma észlelése után ráadásul direkt a menstruációs időszak előtt vágtam körmöt, de ez sem segített). Igazából ez a probléma a szülés után eltűnt, valószínűleg segített, higy kicsit jobban megismertem a testem, és már nem "féltem tőle" annyira. 

A kép forrása: luierboer.nl

Na de hogy mi ez a sok jelző a kelyhek nevében?

• Az M a méret. S-M-L-XL létezik a MeLuna kelyhekből. Ezen kívül van egy másik sorozat is, a Shorty, ami még 4 méret. Így elég nagy a méretválaszték, 10ml és 42ml közötti kapacitással rendelkeznek. 
• A Classic és a Sport a keménységére utal. Létezik még egy ezeknél is puhább - Soft elnevezéssel. A műanyagok és szilikonok keménységének mértékegysége a Shore, ezt látjuk a kelyhek leírásánál, így egy rossz választás után könnyebb megtalálni azt, ami jobb lehet - vagy egy jó kehely mellé jó "váltótársat" választani. A Soft 30 Shore, a Classic 40 Shore, a Sport pedig 50 Shore 
• A Ball és a Ring a szár végére utal. Ebből 4 féle létezik a MeLuna választékában. Van még Basic és Stem. 

További részletek a MeLuna oldalán.

Szóval bőszen teszteltem a két kelyhet, de szerencsére nem volt rá túl sok időm, mert hamarosan a pocakomba költözött a lányunk <3

Amikor elkezdtük összeszedni a kisbabás élethez szükséges holmikat, vásároltam pár mosható melltartóbetétet is. No nem rögtön a fancy fajtából, hanem sima boltit. És hogy mi a különbség? A sima bolti alatt azt értem, amit akár egy nagyobb bababoltban is megkapni. Amit én vettem, az sima pamut, néhány bambusz, ... és ennyi. Szerintem a boltban kapható mind ennyit tud.

Az általam fancy-nek titulált verzió több dologban is eltér ettől az egyszerű típustól. Elsőkét azt említeném, hogy pl a nedvszívó anyag többféle lehet. Amit én később szívesen használtam, az nevezetesen bambusz (abból viszont több féle is bevált). A második szembetűnő különbség, hogy a boltival ellentétben a fancy verzió tartalmaz(hat) nedvességzáró (pl PUL) réteget. A harmadik különbség, ami hirtelen utolsóként jut eszembe, hogy a fancy attól lett számomra fancy (amúgy rendkívül praktikus is, csak nem ez a jelző jutott eszembe először), hogy rendkívül sok színes, cuki/szép, egyedi mintával rendelhető. 

És hogy ezt a típust hol lehet beszerezni, ha nem a bababoltban? Legtöbbször olyan készítőknél, akik pl mosipelust és/vagy mosható női betétet is varrnak. Egyetlen hátránya, hogy néha igen hosszú várakozási idő alatt készül el - ez mondjuk főleg a választott készítőtől függ. 

És ha már szóba került a mosható betét... Nyilvánvalóan az eldobható egészségügyi-, tisztasági betét és a tampon is száműzetésbe került az otthonunkból. A modern mosható betét a modern menstruációs eszközök egyik leggyakrabban használt verziója. Ezeket több készítőtől meg lehet rendelni, ők általában egyedi igényeket is figyelembe tudnak venni a készítéskor. Ahogy feljebb említettem a cicipárnáknáknál (melltartóbetétek), itt (is) van olyan készítő, ahol elég hosszú a várakozási idő (akár több hónap is lehet). Egyéb forráslehetőség - ahol viszont azonnal beszerezhető darabokat találunk - a zöld webáruházak (egyre többnél szerepelnek a választékban a minőségi mostahó női betétek szerencsére).

Visszatérve az én történetemre: az első mosibetéteimet egy olyan webáruházból rendeltem, ahonnan rendeltem már mosipelust is. Sajnos ez hatalmas csalódás volt, mert ezek az első betétek nagyon gagyik, kb occó kínai minőségűek voltak (mind anyagválasztásban, mind pedig a varrás minőségében). De ez nem tántorított el, mert a pelusoknál már megtanultam, hogy minőségben is nagyon széles skálán mozognak ezek a termékek. Így a következő adagot már egy jóhírű készítőtől rendeltem, ahol felkerültem a várólistára, és kb 6 hét után a kezemben foghattam az első minőségi betéteimet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkor még nem tudtam használni őket, még kb egy évig várták a fiókban a bevetést, de én már nyugodt voltam, hogy így már biztosan elkerülhetem az eldobós verziót. Az egyik fb csoportban beszereztem pluszban néhány darabot, amit egy másik anyuka varratott, de végül mégsem használt. Így már volt jópár darab, mire aktuális lett a kérdés. Persze azóta folyamatos a készketbővítés, ami pedig nem jön be (méret, anyag, fazon... miatt), azt eladogatom másnak, akinek pedig az a típus  vált be.

Első Tündesz betéteim - a készítő fotója 

És hogy amúgy mi a baj a "hagyományos" eldobós betétekkel és tamponokkal? Számomra több is.

• Maga az eldobós mivolta: egyetlen használat után mennek a kukába szennyezve ezzel a környezetet
• Az előállításuk is rengeteg (ivó)vizet igényel, és a környezetre ezen kívül is nagy terhelést jelent
• Az anyaguk: mert ez műanyag... Nekem kifejezetten kellemetlen volt ezeket napi szinten használni (pedig általában csak éjjelre kerültek elő). Mivel a nedvszívó réteg direktben érintkezik a bőrrel egy ráadásul elég érzékeny területen (vagy tampon esetén a nyálkahártyával), a bőrt is igénybe veszi, és ráadásul nekem szúrós és csörgős is volt nem egy típus. Ráadásul a vegyszerek sem feltétlenül hiányoznak az intim testtájakra, amivel ezek az anyagok kezelve vannak.
• Drágák: több kalkuláció létezik arra, hogy egy átlagos nő egy évben, illetve élete során mennyit költ "hagyományos" intimhigiéniai termékekere. Számszerű adatot én nem írok, de elég annyi, hogy folyamatos kiadást igényel ezek használata, és az áruk nem túl kedvező.
• Figyelni kell, hogy mindig kéznél legyenek: Az eldobós el tud fogyni, a mosi nem (már ha normálisan kezeljük). Egy ismerősöm mondta, aki benzinkúton dolgozik, hogy hétvégén és éjjel az egyik top termék a tampon és a betét.... Szóval ilyen szempontból sem kényelmes.
• A tampon nagyon sok nőnél okoz irritációt (többek közt a túlszárítás, és a vegyszeres kezlés miatt), amivel csak akkor szembesülnek, ha hosszabb távon elhagyják a hasonló termékek használatát.

Miközben a bekészített betétekkel vártam, hogy újra megérkezzenek a havi piros napok, elkezdtem feleleveníteni a kelyhekkel kapcsolatos tudásomat. Ekkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy van már a fb-n magyar kelyhes oldal, van több webshop, és számtalan márka, amit be lehet szerezni. Ezen kívül egyébként mára már a nagyobb drogériákban is kapható néhány megbízható intimkehely. És hogy mit jelent az, hogy megbízható? Elsősorban ez az alapanyagra vonatkozik. A kelyhek általában orvosi szilikonból készülnek. Ezért az áruk lehet, hogy magasabb, mint amit első blikkre egy olyan termékre költenénk, ami lehet, hogy be sem válik. Viszont Kínából lehet nagyon olcsó kelyheket is rendelni, ami gyakran csábító tud lenni. Ezek többnyire sajnos nem rendelkeznek olyan tanúsítványokkal, ami az alapanyag minőségével kapcsolatban megnyugtató lenne.

Aki mégsem akar nagyobb összeget beruházni a bizonytalanra, még mindig tud választani egy-két márkából, ami hazai forgalmazó által elérhető, és ezekkel a tanúsítványokkal rendelkezik. És ami most jön, az a kezdő kelyhezőknek biztos, hogy nagyon durva, esetleg elsőre elképzelhetetlen... Ha nem válik be egy kehely, akkor azt el is adhatjuk, így nem bukunk rajta olyan nagy összeget, mintha kipróbálás után csak állna otthon. És az árát bele lehet forgatni egy másik kehelybe.

És a választás... Igen, ez nem mindig egyszerű. Nekem a harmadik kehely lett az, ami igazán bevált, vele már lassan egy éve szinte zavartalanok a piros napjaim. Persze ehhez ugye hozzátartozik, hogy az első kettőt még néhány éve, szülés előtt vettem. Igazából a gyengébb napokra valószínűleg tudnám őket használni, de úgy érzem, ezekre is elvagyok a hármas számú bevált kehellyel, és/vagy mosibetéttel.

A választás kétféle megközelítés szerint lehetséges. Az egyiket általában néhány gyártó használja (véleménynem szerint azért, mert eszerint a megközelítés szerint le tudják fedni az egész piacot). Ennek szerintem valójában viszont nem sok köze van ahhoz, hogy beválik-e az általuk ajánlott kehely.

Eszerint a megközelítés szerint a fő szempontok:

• az életkor
• és hogy az adott hölgy szült/nem szült.

Ez viszont nem ilyen egyszerű. Ha ezek szerint választunk kelyhet, akkor persze van esély, hogy megfelelő lesz számunkra, de én mégis a másik módszert ajánlom.

Ez kicsit macerásabbnak tűnhet, de valójában alkalmas arra, hogy rájöjjünk, a mi testünkhöz melyik a megfelelő kehely típus. Tehát a következőket kell megválaszolnunk/kiderítenünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz:

• Mennyire erős a havi vérzésünk: elég nagy skálán mozog a kelyhek befogadó képessége
• Hol helyezkedik el a méhszájunk (igen, be kell nyúlni, és meg kell keresni): ezt célszerű menstruáció közben ellenőrizni, mert "nyugalmi állapotban" teljesen eltérő helyen helyezkedhet el (sőt, a menstruáció közben is van, akinek többször változik a méhszáj elhelyezkedése).
• Mennyire erős a hüvely izomzatunk: több formájú kehely létezik. Gyengébb izomzathoz szélesebb, erősebb izomzathoz keskenyebb passzol.
• Szokták-e a menstruációt görcsök kísérni: néhány kehely testén nincsenek léglyukak, ezek olyan erős vákuumot képezhetnek, ami felerősítheti a görcsöket - persze ez is teljesen egyedi. Van, akinek a keményebb, van akinek a puhább anyagból készült kehely válik be, sajnos ez is csak a tesztelés során derül ki. A puhább kevésbé érezhető (ideális esetben a kemény kelyhet sem érezzük, ha megfelelően van felhelyezve, és passzol hozzánk), a keményebb kehely viszont könnyebben nyílik (kipattan), ha a megfelelő helyen van.

Aki úgy érzi, hogy ez magas, nem fog menni, annak bátran tudom ajánlani a már többször említett fb csoportot (van már több is), ott a rögzített bejegyzés elolvasása után már senki nem lesz elveszett a témában (aki mégis, olvashat sok okosságot a korábbi bejegyzésekben, végső írhat seesetben pedig írhat segítségkérő posztot).

Újra visszetérve hozzám. Az igazi megtalálása után hagytam magam elcsábulni egy másik, nagyon szép, és alkalmasnak tűnő kehelynek. Végül sajnos mégsem vált be, de nem vesztettem rajta sokat. mert gyorsan el tudtam adni. Remélem, azóta megtalálta hű társát :-D

És hogy konkrétumokat is mondjak, nekem a tuti társ ezeken a napokon a Merula OS. Próbáltam a nagytestvérét is, de nem illettünk össze (ehhez viszont próbálni kellett). Ami szintén nem jött be, de nagyon jó és szerintem könnyen kezelhető (és gyönyörűűűű, főleg hogy azóta több színben is kapni) kehely, az a Juju4. 

A modern mosható női betétek sokféleségéről még ejtenék néhány szót. A választék igen nagy mind méretben, mind pedig anyagban. A legkisebb tisztasági betétektől kezdve a tanga tisztaságikon keresztül a kisebb és nagyobb (és még nagyobb...) egészségügyi betéteken át az éjszakain keresztül egészen a szülés utáni méretig mindent lehet kapni/varratni. Anyagukat tekintve lehetnek bébiplüss, flanel, palutvászon, frottir, mikrofrottír, és még ki tudja milyen borításúak. És ami a nedvszívó rétegeket illeti itt is van némi változatosság. A sima pamuttól kezdve a bambuszon keresztül lehet kapni kender és zorb szívóréteggel rendelkezőket is. És a színekről még nem is írtam :-D. Van aki az egyszintű betéteket kedveli, van aki a mintásat. Van aki a világosat, van aki a sötétet. Szinte minden elképzelésnek megfelelő betét beszerezhető. 

A képet Gágnes készítette a készletem legújabb darabjairól 

Összegezve a fentieket, aki egy kicsit is nyitottnak érzi magát a kehely-, vagy a mosibetét használatra, azt csak bíztatni tudom, nekem nagyon beváltak. A kelyhet (bár úgy érzem, már megtanultam a használatát - igen, tanulni kell -, és többnyire hibátlanul működik) mosibetéttel biztosítva használom, és nem tudom elképzelni, hogy újra az eldobható verziókat használjam. És ami még nagy előnye a kehelynek, és még nem írtam, az az, hogy egy kehely sokkal többet bír, mint egy tampon. Általában nem kell a munkahelyen bajlódni a kehely ürítésével, esetleg csak egy-egy erősebb napon. Nálam ilyenkor napi egy munkahelyen történő ürítés szükséges, nem kell 2-3 óránként a mosdóba rohanni tampont cserélgetni.

Ha nem telt meg a kehely, nem kellemetlen az eltávolítása (van akinek ehhez azért némi gyakorlóidő szükséges), mint a félig megtelt tamponnak. És sorolhatnám.

A képet Gágnes készítette a készletem legújabb darabjairól 

Ami még szerintem nagyon fontos ennek a témának a kapcsán, hogy ne kezeljük tabuként a menstruációt. A gyermekünk azt is tőlünk tanulja meg, hogy hogyan viszonyuljon a teséthez és az abban zajló folyamatokhoz. Ha mi itthon "havi bajnak" hívjuk, akaratlanul is egy negatív érzést kötünk hozzá. Nálunk itthon természetes ez a téma is. Ha kedve van hozzá, jön velem a lányom, és együtt nézzük meg, mennyi vér van a kehelyben ürítéskor. Ugyanúgy játszik az én betéteimmel, ha megkaparintja őket mosás utan, mint a megmaradt néhány mosipelussal. A piros napok előtt jön, és együtt forraljuk a kelyhet, pár nap után néha a semmiből megkérdezi, hogy "Anyaaa! Menstruálsz még?". Megbeszéltük már, hogy ha nagy lesz, ő is fog menstruálni, és biztosítottam róla, hogy amellett, hogy természetesen adok neki a betéteimből, veszünk vagy varrunk neki sajátokat is. És ha szeretné, lesz majd saját kelyhe is. 

A kép forrása: detkko.com

Én azt javaslom mindenkinek, hogy próbálja ki. Akinek nem jön be, még mindig visszatérhet a megszokott termékekhez!

Említettem korábban, hogy vettünk és tettük pár felesleges dolgot, amikor a lányunkat vártuk (és persze azóta is). Persze ez nem azt jelenti, hogy ezek egytől egyik rossz dolgok, csak a mi életünkbe nem illettek/illenek bele. A poszt fő mondanivalója az, hogy soha semmit ne vegyél meg csak azért, mert "mindenkinek" van. Te nem vagy mindenki, Te Te vagy. Gondolod át, hogy valóban szükséged lehet-e rá... Ha valamilyen módon nem érzed magadénak, nem tudsz vele azonosulni, ne vedd meg! Ha nem vagy biztos benne, ne vedd meg! A legtöbb dolgot napjainkban már gyerkőc mellől is megveheted... 

Jöjjenek most ezek a teljesség igénye nélkül:

• Gyógyszertári babafürdető krém: a neve nem becsapós, ez tényleg egy krém... Néhányszor próbáltuk, de igazából több okból kifolyólag nem használtuk. Az egyik ok, hogy borzasztó az állaga, nem oldódik vízben (bár ennek a problémának a megoldására kaptunk ismerősöktől jól bevált tippeket). A másik - és számunkra fontosabb - ok, hogy a saját kozmetikumok kiválasztásakor is próbáljuk kerülni azokat, amik kőolaj származékot tartalmaznak. Ha pedig magamra nem kennék ilyesmit, akkor nyilván egy csecsemőre pláne nem... Szóval ez tisztán pénzkidobás volt, a mai eszemmel ki sem váltanám.

• Gyógyszertári popsikrém: hasonló a fürdetőhöz, már ami az összetevőket illeti... Valamint mivel mosisok voltunk, alapesetben nem kentük a popsit. Ugyanis nem száradt ki a bőre, mint az eldobós pelusban, emiatt nem kellett "visszahidratálni". És piros is csak fogzós időszakokban volt, akkor tiszta lanolint kapott, ami villámgyorsan helyrehozta.

• Babaöböl (a képen a bal felső sarokban bújik a gyerkőc mellett): ezt szerencsére nem vettük, hanem kölcsön kaptuk egy nagyon kedves barátnőmtől. Nekik bevált, és az ötlet nekünk is nagyon tetszett, de használat közben rájöttünk, hogy mégsem nekünk való. Többet aludt mellette a lányunk a családi ágyban, mint benne. Igazából már a kórházban is mellettem aludt, nekünk így volt természetes. 

• Légzésfigyelő: mivel együtt alszunk, ez jelentőségét vesztette. Ráadásul alig tudtam eladni... 

• Bébiőr: ehelyett kamerát használunk, bár nagyon kevés az az alkalom, amikor tényleg kell, mert szinte minden időt együtt töltünk a kezdetektől. 

• Eldobható pelenka 2-es mérettől: az újszülött méret nagyon jó ötlet volt, mert a lányunk elég kicsi súllyal született (2,7kg). Így amíg el nem érte a 3,5kg-t, eldobós ökopelenkát használtunk. Próbáltunk több típust, és abból, amelyik a legjobban bejött, rendeltünk következő méretet is - na mivel gyorsan 100%-ban mosisok lettünk, ezt szépen el is adtam... 

• Pocakfájás elleni cseppek: ezek nálunk teljesen hatástalanok voltak. Nem is igazán tudtuk pl az Esumisan cseppet az előírás szerint adni, mert szerintem nem életszerű egy csecsemőnek annyit adni, amennyit az utasítás szerint kellene: minden etetéskor 25 csepp. Ez egyébként egy igény szerint szoptatott csecsemő esetén nem is igazán értelmezhető útmutatás. Ráadásul meggyőződésem, hogy az esetek nagy részében ilyen cseppekre semmi szükség, mert a "kólika" életkori sajátosság, és amikor kicsit fejlettebb lesz a baba emésztőrendszere, magától el is múlik. Itt van erről egy kis olvasmány, ami bennem nagyon megmaradt ezzel a témával kapcsolatban. 

• Szoptatós teák: ilyet is vettünk. Aztán végül egy adagot sem ittam. Igazából ezt is feleslegesnek tartom, ráadásul a legtöbben van édeskömény, ami a tejcin keresztül állítólag pocakfájást okozhat (!). Szóval inkább nem ittam belőle... 

• Rácsos ágy: tipikus "mások is vesznek, így veszünk mi is" típusú pénzkidobás volt. Egyetlen egyszer aludt el benne a gyerek - mondjuk sokszor nem is próbáltuk benne altatni (gyakorlatilag egyszer se). Az az egyetlen alkalom is inkább csak egy gyors szundikálás volt amikor felfedezte a kezeit, és annyira belefeledkezett a vizsgálódásba, hogy beleszunnyadt. Viszont tárolónak sokat használtuk - használjuk még ma is - és ha az árát nézzük, akkor nem is volt annyira rossz vétel... Hol kapsz ilyen nagy tárolót 10e körül, ami még illik is egy kisgyerekes lakásba... 

• Gyerekszoba: no igen... "Mindenki" csinál gyerekszobát amikor az első gyermekét várja, miért pont mi ne csináltunk volna (másfél szobás lakásba... )?! Eszünkbe sem jutott, hogy anélkül is lehet gyermeket várni... Mindvégig idegennek éreztem az egészet, de azt gondoltam, hogy ez természetes, mert minden más is újdonság... Azt hittem, majd ha megszületik a lányunk, és megtelik a kis szoba élettel, akkor jobban a "miénk" lesz a gyerekszoba is. Hát nem lett... Valójában teljesen el sem készült soha, és nem hiszem, hogy csak az a 2 hét hiányzott hozzá, amivel a lányunk előbb érkezett meg közénk a tervezett időpontnál. El sem tudtuk képzelni, hogy külön szobába száműzzük a kislányunkat, nem tartottuk életszerűnek. 

• Babakocsi (3in1): a másik "mindenkinek van", és egyben a legdrágább melléfogásunk. És ha már vettünk, akkor persze legyen felfújható kereke, nagy kosara, nagy nyílás, ahol majd besüt a nap, meg minden sz*r... Az autós hordozó részt természetesen használtuk, de a mózes részt gyakorlatilag egyszer próbáltuk (a sport részt pedig csak mikor befotóztam eladásra). Az egyetlen babakocsis sétánk elég rendhagyóra sikerült: a lányunk végig sírt, amíg a kocsiban volt, a férjem végig fogta a kis kezét és simogatta az arcát, én pedig folyton azt kérdezgettem, hogy vajon normális, hogy ez a gyerek így sír?! A férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem, nem normális...

• Babahinta: vettünk természetesen babahintát is... Természetesen a lányunk nem szerette. Szerencsére használtan vettük, és pont annyiért el is adtuk, mint amennyibe nekünk került.

• Játszócumi: nem részletezem. A lányunk igény szerint szoptatott baba volt, ebbe nem fér bele a szilikon bimbiutánzat... 

• Spriccelős fürdőjátékok, ismertebb nevén gumikacsa és társai: vettünk. Aztán elolvastam egy cikket, amiben le volt írva, ami amúgy teljesen logikus. Ezeket a játékokat nem lehet takarítani. Belemegy a víz, nem tud kiszáradni, bepenészedik... És tényleg... 

• Rugalmas hordozó kendő: erről már írtam bővebben a hordozásról szóló posztomban. Nekünk nem vált be, nem szerettük. 

• Rágcsalánc: ebből több felét vettünk. Volt ami bevált, és volt ami nem. Ezt pl. egyáltalán nem szerette... Pedig szerintem ez a legszebb, de a többinek ezek szerint jobb a formája. 

• Játszószőnyeg: ez is teljesen felesleges volt, pedig azt hittem, nagyon praktikus darab lesz. Simán megfelelt az egyszerű habtapi. Mondjuk a szőnyeg mellé járó apró játékokat legalább szeretete... 

• Kappucnis babatörölköző: ez furcsa történet, mert pont arra nem gondoltam, hogy ez felesleges lehet... Még varrtam is egyet... Ami viszont bevált helyette, arról azt gondoltam kezdetben, hogy baromság... Szóval ez nem jött be, mert általában - ha nem mindig - frottír anyagból készülnek. Az viszont egy pihe puha babához nekem nagyon durva. Amit használtunk (és még legtöbbször a mai napig is használunk) helyette, az a bambusz kifogó. Mondjuk kicsit megszállott is lettem bambusz ügyben egy időben, mert őrült puha a pamuthoz képest. Szóval érdemes kipróbálni, mert a két anyag szinte összehasonlíthatatlan. 

• Talpas rugik: attól a pillanattól kezdve, hogy kicsit is tudott önmagáról, és az igényeiről, nem viselt el semmit a lábán. Zoknit is csak cipőben. Ha hazaérünk valahonnan, a mai napig az az első dolga, hogy tépi le a zoknit. Ilyet esélytelen volt ráadni... 

• Szopipárna: ez igazából nem volt felesleges, bár gyakorlatilag a szoptatáshoz mi soha nem használtuk. Szerintem frankó találmány, csak a lányunk 8 hós koráig kizárólag fekve tudtam szoptatni, így nálunk nem volt létjogosultsága. Viszont elég sokat használtuk nem rendeltetésszerűen pl. gyermek elbarikádozására a nagy ágyon, babafészeknek.... Szóval ez igazából nem volt felesleges - bár ezeket az egyéb dolgokat nyilván máshogy is könnyedén megoldottuk volna... 

• Beülős úszógumi: nem szerette. Ennyi. Akár jó is lehetett volna, de nem lett... 

• Többféle fluorid mentes fogkrém: felesleges volt. Csak az egyiket szerette. Ráadásul elkezdett romlani pár foga, így fluoridosra kellett váltanunk (persze fogorvoshoz is járunk) 

... és a lista szinte végtelenül folytatható lenne...

Hordozás terén nem voltunk olyan tudatosak és felkészültek, mint mosi ügyben. Tetszett a hordozás, de valamiért sokkal bonyolultabb témának gondoltam, mint amilyen valójában. Már pocakosan tudtam, hogy szeretném majd hordozni a babánkat, próbáltam is felkészülni rá, mégsem sikerült elsőre a megfelelő eszközt választani. 

Valamiért úgy gondoltam, ezzel a témával ráérünk a szülés után foglalkozni, így csak felületesen olvastam utána. Ennek következtében sikerült is egy rugalmas kendővel indítani, amivel igazából sosem lettünk jó barátok. Mondjuk legalább ismerőstől vettük bolti ár alatt, és mivel ők sem igazán használták, és mi is csak próbáltuk párszor, pont annyiért el is tudtuk adni, amennyit adtunk érte. (Egyébként rugalmas kendőt nem szerencsés használtan venni, mert nyúlott lehet, de mielőtt eladtam, látta hordozási tanácsadó, és megnyugtatott, hogy tényleg alig használt, jó állapotban van.)

Ami miatt mégis bánom kicsit, hogy rugalmas kendővel kezdtük, az az, hogy így az örömteli hordozást kicsit később kezdtük el, mint lehetett volna. De ugye a "lehetett volna" az pont az a kategória, amire nem érdemes energiát pazarolni, úgyhogy próbálom elengedni ezt a dolgot, es a rengeteg pozitív hurciélményünkre koncentrálni :-). 

Szóval a gyermekágyas időszak lejártakor házhoz hívtunk egy hordozási tanácsadót. Ő megmutatta, hogy hogyan lehet a rugalmas kendőt a legoptimálisabban kötni (természetesen nem úgy próbálkoztunk), és elmondta/megmutatta az egyéb eszközöket (hosszú- és karikáskendő), amiket újszülött babához ajánlani szoktak. 

 ∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼

Itt jön egy kis kitérő, amiben szeretném röviden felvázolni a hazai hordozási tanácsadó választékot/lehetőségeket. 

Jelenleg 3, részben eltérő irányzat képviselőit találjuk meg Magyarországon. Úgy megyek sorba, ahogy én megismertem őket: 

1) Az egyik a ClauWi hordozóiskola (clauwi.hu). Ők a legszigorúbbak a hordozóeszközök ajánlásakor, és a legkevésbé jellemző az itt végzett tanácsadókra a kompromisszumos eszközök ajánlása. Alapesetben stabil ülni tudásig hosszú- vagy karikáskendőt ajánlanak, utána jöhet csak a meitai, totyogó kortól pedig a csatos hordozó. Persze ezt most nagyon leegyszerűsítettem, és minden baba/család egyedi, testreszabott tanácsadást kap. Hozzánk ők állnak a legközelebb. Ritkán, de visszajárunk az egyik hurciklubba, amit ClauWi tanácsadók vezetnek. 

2) A Beli Buba hordozóiskola (belibuba.hu) kicsit megengedőbb. Az én lelkemnek az ő egyik tanácsadójukra volt szüksége, amikor kiderült, hogy a lányunk (minden igyekezetben ellenére) nem díjazza a hosszúkendőt. 

3) A Hordozóház (hordozo.hu) a harmadik, az eszköz választásban a legmegengedőbb. Akinek végképp nem szimpatikus a kendős hordozás, az általában náluk köt ki. Közeli tapasztalatok alapján ők simán ajánlanak csatos hordozót újszülött babáknak is. Ők azt vallják, hogy ha valaki hordozni akar, inkább egy csatosban hordozzon, mint a kendős negatív tapasztalatok (vagy csak sima kendős ellenérzés) miatt lemondjon a hordozásról. 

  ∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼

És itt kanyarodnék vissza hozzánk. Szóval mikor 6 hetes volt a lányunk, házhoz jött az első hordozási tanácsadónk. Egyrészt azért hívtunk, mert mintha a lányunk nem szerette volna a (rugalmas) kendőt, másrészt mivel friss első gyerekes szülők voltunk, és nem volt a környezetünkben hordozott baba (amúgy másmilyen sem nagyon), gondoltuk, hogy nem árthat...

Szóval a tanácsadó megmutatta, hogy rugalmas kendővel ajánlottabb a belül zsebes kötés (mert pontosabban lehet kötni), mint a kívül zsebes - amit mi próbálgattunk, mivel a kendőn van egy sáv minta, ami így látszik, tehát kezdőként azt feltételeztük, hogy így kell használni... 

Ezen kívül mutatott kötést hosszú- és karikás kendővel is. Itt döntöttünk el, hogy mindkettőből beszerzünk egyet (használtan, hogy ha esetleg mégsem sikerül megszeretni, akkor ne legyen olyan nagy plusz kiadás), a rugalmast pedig eladjuk, hátha új gazdája jobban szereti majd. 

Rögtön vadásztam is a fb-n található hordozós csoportokban egyet a karikásból. Amíg nem érkezett meg, próbálgattuk a rugalmast, de nem szerettünk meg jobban... 

Amikor megérkezett a Little Frog karikás, én nagyon örültem, de a lányunk kevésbé. Már azt gondoltam, hogy ő azon kevés embercsecsemők közül az egyik példány, aki mégsem kedveli a hordozást... Aztán pár hét kendővel való ismerkedés (takarózás, hempergés, rövid időre felkötés) után megtört a jég, a lányunk is rájött, hogy ez neki jó.

Azóta is szuper találmánynak tartom, van, hogy néha még előkerül - ja, és azóta a lányunknak is varrtam egyet, mert egy időben a ruhájába dugdosta a babáit, hogy akkor ő most hordozza őket, aztán meg sálakban kellett rákötni őket... Gondoltam, legyen már neki is egy rendes hurcija <3

Mielőtt megkérdeznétek, hogy miért nem hagytam a francba az egész hurci dolgot, minek kínoztam a gyereket, elmondanám, hogy közben próbáltuk a babakocsit is, de neki az sem tetszett, és igazából nekünk sem... Meg amúgy sem vagyok az a feladós, beletörődős típus. 

Kb 12 hetes korától lett így a lányunk hurcitöltelék. Nagyon szeretjük a karikást. Használtuk itthon, séta közben, közlekedéshez, igazából szinte mindig. Hordoztam én is, és a férjem is, később még anyukám is... Rengeteg hordozós élményt szereztünk ezzel a karikás kendővel, nagyon megkönnyítette az első időszakot - de később is nagy segítség volt. Nagyon sokat aludt benne a lányunk. Volt, hogy órákig sétáltam vele a parkban alvásidőben, mert felújítás volt az egyik szomszédnál, és otthon lehetetlenség volt aludni. De volt, hogy éppen csak elaludt benne a délelőtti vásárlás során, ilyenkor sokszor le is tudtam tenni mikor hazaértünk, és az ágyban folytatta az alvást. 2 éves kora körül, mivel volt egy időszak, amikor nem nagyon volt partner a délutáni altatáskor, még a karikásban cicilés művészetét is elsajátítottuk. 

Mivel őszi gyermek a lányunk, az első télre beszereztünk egy hordozós takarót is, ami szuperül kiszolgált bennünket a hideg időben. 

Tavaszra vettem használtan egy remek kis poncsót, amitől az első próba után frankón kipöttyösödött a gyerek feje, de mosás után szerencsére nem volt vele gond :-D

Közben a lányunk szépen gyarapodott, elérte azt a súlyt, amivel már nem igazán ajánlják az elől hordozást. 

Ekkor kaptunk kölcsön az egyik ismerős anyukától egy hosszúkendőt, és a cél a batyu kötés rendszeres alkalmazása lett. No nemhogy rendszeresen, de szinte egyáltalán nem tudtunk batyut kötni. A kis hölgy úgy döntött, hogy nem várja ki, míg felkerül a hátamra (ahol amúgy jól érezte magát), hanem egy gyors és határozott, viszont rendkívül eredményes nyújtózkodással taccsra vágja a csomagolást, ami egyébként viszonylag jól ment (biztos a sok gyakorlás miatt, mert idáig sokszor eljutottunk :-D). Valószínűleg az is gond volt, hogy nem fogtam eleggé "vasmarokkal" miközben hátratettem... Miután hurciklubban több sikertelen próbát tettünk arra, hogy a kötéstechnikámon javítsunk, itt jött képbe a második tanácsadó. 

Ő is házhoz jött, megnézte a kötést, tök jó volt minden. Kérésünkre hozott alternatív megoldásnak pár eszközt, de mivel mikor itt volt, ügyesen ment a batyu, azok végül nem kerültek elő. Ekkor 9 hós volt a lányunk, szépen ült már magától, így mondjuk egy félcsatosra nyitott lettem volna. 

Ezen a nagy sikeren felbuzdulva el is kezdtem nézegetni, hogy milyen csudiszép hosszúkendőt fogunk venni, de a lányunk ismét máshogy döntött. Csak akkor tudtam felkötni, amikor volt a közelben egy idegen. Kezdetben arra gondoltam, hogy 3 közvetlen szomszédból 2 általában itthon van, gondoltam, hogy majd mindig áthívok valakit... De aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehetne, mert gyorsan megszokná őket :- D

Ekkor jött még egy kölcsönhurci az egyik anyukától, ez egy Lana mei tai volt, ami valójában egy félcsatos hordozó (dereka csatos, a fölső része kendőszáras). Bár még nem ült a lányunk, rövid időre fel-felkötöttük. Alapvetően tetszett, de nagy volt még neki. Ami a hátránya volt, hogy fix a derékpánt és a body magassága is. Eddigre pont annyira voltam művelt hurcikból, hogy tudtam, vásárlási szándékkal olyat érdemes nézni, aminek mindkét része állítható. 

Közben pont volt egy blw-s előadás a környéken, ahol spontán találkozóm volt életem harmadik típusú hordozási tanácsadójával. Mivel ő sem készült tanácsadásra, és csak olyan eszköze volt, amit valaki éppen visszavitt. Ekkor kipróbáltuk a fizio nevű "csodát" (JPMBB Psychiocarrier). Elpanaszoltam neki a kendős kudarcaimat (láttam rajta, hogy nem is érti, mit erőlködök ezzel a kendő témával), és rögtön "megnyugtatott", hogy ez az eszköz nem rossz a babámnak, újszülöttet is beletehetnék, és ez egy hűdeszipiszupi francia minőség és az ára is egész jó, ráadásul tőle még meg is tudom rendelni. 

Lehet, hogy eddigre túlságosan fertőzött lettem a ClauWi féle szemlélettel, de nem tetszett a hordozó. És az sem, hogy olyanra hallhassak a megfelelő eszköz kiválasztásakor, akinek ebből anyagi haszna van. A szuper francia márka helyett pedig szívesebben használtam volna olyat, ami magyar készítő keze munkája. Mivel próba közben bealudt a lányom a hurciban, így a fentiek ellenére kikölcsönöztük :-D.

Ha már nálunk volt, kipróbálta a férjem is. Igazából nekünk kényelmes volt, de továbbra sem voltam abban biztos, hogy a hálós hátsó rész megfelelő tartást tud biztosítani... Ráadásul az egyik alkalommal, mikor benne a gyermek, jó vörösre dörzsölte a nyakát a hordozó :-/

Úgyhogy a fizio próbálgatása közben ismét felkerestük a kettes számú hordozási tanácsadónkat, mivel tudtuk, hogy a birtokában van egy Sweetbeerry félcsatos. És bennem itt kezdődött a szerelem a Fogarasi Móni által varrt szuper hordozók iránt. 

Megvolt a próba (amúgy a személyes tanácsadás utókövetéseként, így díjmentesen), és én rögtön éreztem, hogy igen, ez az, ez kell nekem!!! A férjem közben eljutott arra a szintre, hogy ami nekem jó, az jó lesz neki is (csak döntsem már el, mit akarok) :-D

Ha már ott voltunk, kötöttem egy batyut is, ami természetesen jó lett, mivel idegen is volt a környéken, de ezután kb soha többé nem sikerült. Innentől nem is nagyon erőltettem a hosszúkendő használatát, bár a tanácsadó éppen árulta a készletét, így csak vettünk tőle egy jó kis kendőt - hátha idővel majd csak sikerül az a fránya batyu... 

Szóval ekkor éreztem, hogy SB félcsatos nekünk igen kényelmes eszköz, így a következő utunk ismét a már említett hurciklubba vezetett, nekik ugyanis rengeteg féle próbálható, kölcsönözhető hurcijuk van. Ott felpróbáltunk minden elérhető félcsatost - bár eleve előnyben részesítettem azokat, amiknek nem zippes módszerrel állítható a body magassága, mert szerintem az plusz terhelés a baba hátára/gerincére - így nem maradt túl sok eszköz, csak 2-3. 

Ezután biztos lett, hogy a Sweetberry lesz a nyerő. Igen ám, de hogy innentől se legyen egyszerű, SB Móniék több hét (igazából hónap) várólistával dolgoztak akkoriban, úgyhogy azt találtam ki, hogy az újonnan varratott félcsatos nem standard, hanem totyogó méretű lesz. 

Viszont hogy amíg az elkészül (és amíg belenő a lányunk) ne maradjunk hurci nélkül, körülnéztem a használt SB-k között is, és meg is lett álmaink hurcija. Egy Baranka Pillangótánc kendőből készített csoda. Ennek harmadik tulajdonosai lettünk, és azon kívül, hogy határtalan sárga mániámból kifolyólag nekem maga volt a gyönyörűség, igazán puha és finom kis hurci volt. Ezen kívül az anyuka, akitől vettem, igazi kedves és segítőkész hurcianyu, mert mielőtt megvettem, elküldte, hogy próbálgassuk nyugodtan ☺❤. 

Ezzel elkezdődött a megállíthatatlan...  A 2. félcsatossal egyidőben érkezett 2 szuper SB övtáska (egy egy zsebes és egy három zsebes) szintén Baranka Pillangótánc kendőből készíttetve. 

A második telet viszont már nem a hurcitakaróval indítottuk, mert az nekem valahogy nem passzolt a háti babához - pedig elvileg kompatibilis lett volna. Úgyhogy szereztem egy jó kis Fidini kabátot, ami elől- és hátul babával is frankó volt. Extra előny, hogy rám kicsit nagy volt, a férjemre kicsit kicsi, így mindketten tudtuk hordani...

Télen nagyon praktikus volt a két különböző méretű hurci, mert ha közös kabáttal voltunk, akkor a standard, ha külön kabát + overál, akkor a toddler volt a frankó. Így nem kellett mindig állítgatni őket :-)

Egészen a tél közepéig szuper volt a kabát, amikor is ez az élelmes gyerek úgy döntött, hogy ő ebből a kabátból ki fog mászni minden egyes használat alkalmával :-D. Innentől kicsit kalandos volt minden napunk, mert volt, hogy a 10 perces "csakkenyérértfussunkle" vége az lett, hogy kétszer vettem le és fel a gyereket kabátostól, hurcistól, mindenestől... Volt, hogy egy fél villamos aggódta végig ezt a műveletet (mozgó villamoson nem vagánykodtam, így egy megállónyi idő állt rendelkezésre a le, egy pedig a felcuccoláshoz), közben persze mindenki segíteni akart :-D

Néhány ilyen izgalmas nap után úgy döntöttem, hogy ennyit a közös kabátról, a továbbiakban éljen az overálban hordozás. Ez amúgy kb egybeesett azzal, amikor a lányunk már kicsit magabiztosabban járt, így duplán jobb volt az overálos megoldás, mert a közös kabát alól nem tudtam letenni, ha sétálni szeretett volna. Ilyenkor a hurci maradt a hátamon, mert a szép hurci gyerek nélkül is szép, nem szabad eldugni (ráadásul praktikus is, ha rögtön köthető állapotban rajtam marad). 

Ezután gyorsan eljött a tavasz, nyáron elvoltunk a karikás + félcsatos párossal. Ősszel rájöttem, hogy akármennyire is illik hozzánk, a poncsó már nem praktikus, így keresett magának új gazdát. 

Ahogy jött a hideg, elkezdtem azon gondolkodni, hogy az imádott Pillangótánc félcsatos már szintén nem túl praktikus. Egyrészt elég volt szegényt egy télen húzni-vonni a sárban kötés közben, másrészt ott volt a toddler méretű. Be kellett látnom, hogy mivel a lányunk már szépen használja a lábait, felesleges tovább tartogatni ezt a gyönyörűséget (nyáron szinte elő sem került). 

Viszont egy gyorsan felkapós hurcin kezdtem gondolkodni, hogy azért legyen valami, amit elő tudok kapni, ha gyalog megyünk valahová, és befárad a gyermek.

Úgyhogy ismét volt egy utunk a hurciklubba, ahol ezúttal csatosokat és onbukat próbáltunk. A győztes a SB standard méretű onbuja lett, amit ki is kölcsönöztünk, és 2 hét próba közben úgy döntöttünk/tem, hogy kell egy saját. Az időzítés szuper volt, mert találtam egyet használtan, ami illik, hozzánk, és a felhozatalból ennek volt az ára is a legkedvezőbb. És a legjobb, hogy a kölcsön hurci visszavitele és az új megérkezése között csupán 2 napot kellett kibírni :-)

Jelenleg is ezzel az onbuval nyomulunk, de már elvileg napokon belül érkezik még egy toddler SB onbu is :-D

A karikás kendő már nyilván ritkábban kerül elő, de néha altatáskor még nagy segítség, így ez az eszköz tényleg újszülött kortól a hordozós kor végéig hasznos lehet. 

Úgyhogy így egy 2,5 évessel azt mondanám, nálunk messze van még a "hordozós kor" vége. 

És pár kiegészítő, ami nálunk bevált a hordozáshoz: 

• Pulcsitróger: Szuper cucc, amíg a gyerkőc pelusos. Nem csúszik fel kötés közben a ruha a deréknál. 
• Hurcinadrág: Nem, ez az elnevezés nem csak marketingfogás :-D. A lényege, hogy a bokánál jó hosszú passzé van, így kötés közben (és hordozás közben) nem mászik ki a gyerkőc bokája. Ugyanis ahogy felhúzza a térdét, logikusan felcsúszik a nadrág szára. Ezen kívül plusz előnye, hogy a hosszú láb (és derék) passzé miatt több ruhaméreten keresztül jó.
• Lábszárvédő: Ez akkor jó, ha nem hosszú passzés hurcinadrág van a gyerkőcön, vagy télen plusz rétegnek a lábira. Cél ugyanaz, mint feljebb. (kép a pulcsitrógernél és a felfűzhető műanyag rágókáknál)
• Hurcicsizma: Ez is nagyon praktikus találmány, télen nagy segítségünkre volt. 
• Felfűzhető műanyag rágókák: Sokszor úgy néztünk ki, mint egy karácsonyfa :-D. A pántot sosem rágta a lányunk, de valamit (és akkor már nem csak egy valamit...) mindig tettünk a hurcira, amikor még sok időt töltött benne, hogy ne unatkozzon. Ezeket imádta. 
• Fültok: Pesten aranyat ér. Volt, hogy sima villamosozáshoz is feltettük, ha alvás alatt kellett menni valahová, de hangosabb rendezvényhez (pl esküvő...) elengedhetetlen.
• Táska: Nehéz kérdés. Sokáig kerestem, hogy mi a legpraktikusabb háti baba esetén, de meglett. Nálam a Papelian manóbatyu vált be. Télen kellett hozzá mellkaspánt, mert a kabátról csúszott (biztos nem vagyok elég vállas). Hosszabb távra szuper, le/felkapkodni viszont nem feltétlenül praktikus.

• SB 3 zsebes övtáska. Minden belefér. Tényleg minden :-D. És a fel/lekapkodós időszakban hurcinak se utolsó :-D. Frankón rác:ücsül a gyerek és máris nem kézben kell cipelni, hanem a vállamat húzza :-)
• Tépős cipő anyának: Talán nem kell magyarázni, szerintem hurci nélkül is extra praktikus. Nincs idő cipőt költözgetni, főleg gyerekkel a háton (elől babával sem egyszerű ;-))
• Mellkaspánt: Mind a hurcihoz, mind a manóbatyuhoz elengedhetetlen télen. Ha kabátra vesszük a csomagot, mert anélkül minden csúszott le rólam.