Hordozás terén nem voltunk olyan tudatosak és felkészültek, mint mosi ügyben. Tetszett a hordozás, de valamiért sokkal bonyolultabb témának gondoltam, mint amilyen valójában. Már pocakosan tudtam, hogy szeretném majd hordozni a babánkat, próbáltam is felkészülni rá, mégsem sikerült elsőre a megfelelő eszközt választani.
Valamiért úgy gondoltam, ezzel a témával ráérünk a szülés után foglalkozni, így csak felületesen olvastam utána. Ennek következtében sikerült is egy rugalmas kendővel indítani, amivel igazából sosem lettünk jó barátok. Mondjuk legalább ismerőstől vettük bolti ár alatt, és mivel ők sem igazán használták, és mi is csak próbáltuk párszor, pont annyiért el is tudtuk adni, amennyit adtunk érte. (Egyébként rugalmas kendőt nem szerencsés használtan venni, mert nyúlott lehet, de mielőtt eladtam, látta hordozási tanácsadó, és megnyugtatott, hogy tényleg alig használt, jó állapotban van.)
Ami miatt mégis bánom kicsit, hogy rugalmas kendővel kezdtük, az az, hogy így az örömteli hordozást kicsit később kezdtük el, mint lehetett volna. De ugye a "lehetett volna" az pont az a kategória, amire nem érdemes energiát pazarolni, úgyhogy próbálom elengedni ezt a dolgot, es a rengeteg pozitív hurciélményünkre koncentrálni :-).
Szóval a gyermekágyas időszak lejártakor házhoz hívtunk egy hordozási tanácsadót. Ő megmutatta, hogy hogyan lehet a rugalmas kendőt a legoptimálisabban kötni (természetesen nem úgy próbálkoztunk), és elmondta/megmutatta az egyéb eszközöket (hosszú- és karikáskendő), amiket újszülött babához ajánlani szoktak.
∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼
Itt jön egy kis kitérő, amiben szeretném röviden felvázolni a hazai hordozási tanácsadó választékot/lehetőségeket.
Jelenleg 3, részben eltérő irányzat képviselőit találjuk meg Magyarországon. Úgy megyek sorba, ahogy én megismertem őket:
1) Az egyik a ClauWi hordozóiskola (clauwi.hu). Ők a legszigorúbbak a hordozóeszközök ajánlásakor, és a legkevésbé jellemző az itt végzett tanácsadókra a kompromisszumos eszközök ajánlása. Alapesetben stabil ülni tudásig hosszú- vagy karikáskendőt ajánlanak, utána jöhet csak a meitai, totyogó kortól pedig a csatos hordozó. Persze ezt most nagyon leegyszerűsítettem, és minden baba/család egyedi, testreszabott tanácsadást kap. Hozzánk ők állnak a legközelebb. Ritkán, de visszajárunk az egyik hurciklubba, amit ClauWi tanácsadók vezetnek.
2) A Beli Buba hordozóiskola (belibuba.hu) kicsit megengedőbb. Az én lelkemnek az ő egyik tanácsadójukra volt szüksége, amikor kiderült, hogy a lányunk (minden igyekezetben ellenére) nem díjazza a hosszúkendőt.
3) A Hordozóház (hordozo.hu) a harmadik, az eszköz választásban a legmegengedőbb. Akinek végképp nem szimpatikus a kendős hordozás, az általában náluk köt ki. Közeli tapasztalatok alapján ők simán ajánlanak csatos hordozót újszülött babáknak is. Ők azt vallják, hogy ha valaki hordozni akar, inkább egy csatosban hordozzon, mint a kendős negatív tapasztalatok (vagy csak sima kendős ellenérzés) miatt lemondjon a hordozásról.
∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼∼
És itt kanyarodnék vissza hozzánk. Szóval mikor 6 hetes volt a lányunk, házhoz jött az első hordozási tanácsadónk. Egyrészt azért hívtunk, mert mintha a lányunk nem szerette volna a (rugalmas) kendőt, másrészt mivel friss első gyerekes szülők voltunk, és nem volt a környezetünkben hordozott baba (amúgy másmilyen sem nagyon), gondoltuk, hogy nem árthat...
Szóval a tanácsadó megmutatta, hogy rugalmas kendővel ajánlottabb a belül zsebes kötés (mert pontosabban lehet kötni), mint a kívül zsebes - amit mi próbálgattunk, mivel a kendőn van egy sáv minta, ami így látszik, tehát kezdőként azt feltételeztük, hogy így kell használni...
Ezen kívül mutatott kötést hosszú- és karikás kendővel is. Itt döntöttünk el, hogy mindkettőből beszerzünk egyet (használtan, hogy ha esetleg mégsem sikerül megszeretni, akkor ne legyen olyan nagy plusz kiadás), a rugalmast pedig eladjuk, hátha új gazdája jobban szereti majd.
Rögtön vadásztam is a fb-n található hordozós csoportokban egyet a karikásból. Amíg nem érkezett meg, próbálgattuk a rugalmast, de nem szerettünk meg jobban...
Amikor megérkezett a Little Frog karikás, én nagyon örültem, de a lányunk kevésbé. Már azt gondoltam, hogy ő azon kevés embercsecsemők közül az egyik példány, aki mégsem kedveli a hordozást... Aztán pár hét kendővel való ismerkedés (takarózás, hempergés, rövid időre felkötés) után megtört a jég, a lányunk is rájött, hogy ez neki jó.
Azóta is szuper találmánynak tartom, van, hogy néha még előkerül - ja, és azóta a lányunknak is varrtam egyet, mert egy időben a ruhájába dugdosta a babáit, hogy akkor ő most hordozza őket, aztán meg sálakban kellett rákötni őket... Gondoltam, legyen már neki is egy rendes hurcija <3
Mielőtt megkérdeznétek, hogy miért nem hagytam a francba az egész hurci dolgot, minek kínoztam a gyereket, elmondanám, hogy közben próbáltuk a babakocsit is, de neki az sem tetszett, és igazából nekünk sem... Meg amúgy sem vagyok az a feladós, beletörődős típus.
Kb 12 hetes korától lett így a lányunk hurcitöltelék. Nagyon szeretjük a karikást. Használtuk itthon, séta közben, közlekedéshez, igazából szinte mindig. Hordoztam én is, és a férjem is, később még anyukám is... Rengeteg hordozós élményt szereztünk ezzel a karikás kendővel, nagyon megkönnyítette az első időszakot - de később is nagy segítség volt. Nagyon sokat aludt benne a lányunk. Volt, hogy órákig sétáltam vele a parkban alvásidőben, mert felújítás volt az egyik szomszédnál, és otthon lehetetlenség volt aludni. De volt, hogy éppen csak elaludt benne a délelőtti vásárlás során, ilyenkor sokszor le is tudtam tenni mikor hazaértünk, és az ágyban folytatta az alvást. 2 éves kora körül, mivel volt egy időszak, amikor nem nagyon volt partner a délutáni altatáskor, még a karikásban cicilés művészetét is elsajátítottuk.
Mivel őszi gyermek a lányunk, az első télre beszereztünk egy hordozós takarót is, ami szuperül kiszolgált bennünket a hideg időben.
Tavaszra vettem használtan egy remek kis poncsót, amitől az első próba után frankón kipöttyösödött a gyerek feje, de mosás után szerencsére nem volt vele gond :-D
Közben a lányunk szépen gyarapodott, elérte azt a súlyt, amivel már nem igazán ajánlják az elől hordozást.
Ekkor kaptunk kölcsön az egyik ismerős anyukától egy hosszúkendőt, és a cél a batyu kötés rendszeres alkalmazása lett. No nemhogy rendszeresen, de szinte egyáltalán nem tudtunk batyut kötni. A kis hölgy úgy döntött, hogy nem várja ki, míg felkerül a hátamra (ahol amúgy jól érezte magát), hanem egy gyors és határozott, viszont rendkívül eredményes nyújtózkodással taccsra vágja a csomagolást, ami egyébként viszonylag jól ment (biztos a sok gyakorlás miatt, mert idáig sokszor eljutottunk :-D). Valószínűleg az is gond volt, hogy nem fogtam eleggé "vasmarokkal" miközben hátratettem... Miután hurciklubban több sikertelen próbát tettünk arra, hogy a kötéstechnikámon javítsunk, itt jött képbe a második tanácsadó.
Ő is házhoz jött, megnézte a kötést, tök jó volt minden. Kérésünkre hozott alternatív megoldásnak pár eszközt, de mivel mikor itt volt, ügyesen ment a batyu, azok végül nem kerültek elő. Ekkor 9 hós volt a lányunk, szépen ült már magától, így mondjuk egy félcsatosra nyitott lettem volna.
Ezen a nagy sikeren felbuzdulva el is kezdtem nézegetni, hogy milyen csudiszép hosszúkendőt fogunk venni, de a lányunk ismét máshogy döntött. Csak akkor tudtam felkötni, amikor volt a közelben egy idegen. Kezdetben arra gondoltam, hogy 3 közvetlen szomszédból 2 általában itthon van, gondoltam, hogy majd mindig áthívok valakit... De aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehetne, mert gyorsan megszokná őket :- D
Ekkor jött még egy kölcsönhurci az egyik anyukától, ez egy Lana mei tai volt, ami valójában egy félcsatos hordozó (dereka csatos, a fölső része kendőszáras). Bár még nem ült a lányunk, rövid időre fel-felkötöttük. Alapvetően tetszett, de nagy volt még neki. Ami a hátránya volt, hogy fix a derékpánt és a body magassága is. Eddigre pont annyira voltam művelt hurcikból, hogy tudtam, vásárlási szándékkal olyat érdemes nézni, aminek mindkét része állítható.
Közben pont volt egy blw-s előadás a környéken, ahol spontán találkozóm volt életem harmadik típusú hordozási tanácsadójával. Mivel ő sem készült tanácsadásra, és csak olyan eszköze volt, amit valaki éppen visszavitt. Ekkor kipróbáltuk a fizio nevű "csodát" (JPMBB Psychiocarrier). Elpanaszoltam neki a kendős kudarcaimat (láttam rajta, hogy nem is érti, mit erőlködök ezzel a kendő témával), és rögtön "megnyugtatott", hogy ez az eszköz nem rossz a babámnak, újszülöttet is beletehetnék, és ez egy hűdeszipiszupi francia minőség és az ára is egész jó, ráadásul tőle még meg is tudom rendelni.
Lehet, hogy eddigre túlságosan fertőzött lettem a ClauWi féle szemlélettel, de nem tetszett a hordozó. És az sem, hogy olyanra hallhassak a megfelelő eszköz kiválasztásakor, akinek ebből anyagi haszna van. A szuper francia márka helyett pedig szívesebben használtam volna olyat, ami magyar készítő keze munkája. Mivel próba közben bealudt a lányom a hurciban, így a fentiek ellenére kikölcsönöztük :-D.
Ha már nálunk volt, kipróbálta a férjem is. Igazából nekünk kényelmes volt, de továbbra sem voltam abban biztos, hogy a hálós hátsó rész megfelelő tartást tud biztosítani... Ráadásul az egyik alkalommal, mikor benne a gyermek, jó vörösre dörzsölte a nyakát a hordozó :-/
Úgyhogy a fizio próbálgatása közben ismét felkerestük a kettes számú hordozási tanácsadónkat, mivel tudtuk, hogy a birtokában van egy Sweetbeerry félcsatos. És bennem itt kezdődött a szerelem a Fogarasi Móni által varrt szuper hordozók iránt.
Megvolt a próba (amúgy a személyes tanácsadás utókövetéseként, így díjmentesen), és én rögtön éreztem, hogy igen, ez az, ez kell nekem!!! A férjem közben eljutott arra a szintre, hogy ami nekem jó, az jó lesz neki is (csak döntsem már el, mit akarok) :-D
Ha már ott voltunk, kötöttem egy batyut is, ami természetesen jó lett, mivel idegen is volt a környéken, de ezután kb soha többé nem sikerült. Innentől nem is nagyon erőltettem a hosszúkendő használatát, bár a tanácsadó éppen árulta a készletét, így csak vettünk tőle egy jó kis kendőt - hátha idővel majd csak sikerül az a fránya batyu...
Szóval ekkor éreztem, hogy SB félcsatos nekünk igen kényelmes eszköz, így a következő utunk ismét a már említett hurciklubba vezetett, nekik ugyanis rengeteg féle próbálható, kölcsönözhető hurcijuk van. Ott felpróbáltunk minden elérhető félcsatost - bár eleve előnyben részesítettem azokat, amiknek nem zippes módszerrel állítható a body magassága, mert szerintem az plusz terhelés a baba hátára/gerincére - így nem maradt túl sok eszköz, csak 2-3.
Ezután biztos lett, hogy a Sweetberry lesz a nyerő. Igen ám, de hogy innentől se legyen egyszerű, SB Móniék több hét (igazából hónap) várólistával dolgoztak akkoriban, úgyhogy azt találtam ki, hogy az újonnan varratott félcsatos nem standard, hanem totyogó méretű lesz.
Viszont hogy amíg az elkészül (és amíg belenő a lányunk) ne maradjunk hurci nélkül, körülnéztem a használt SB-k között is, és meg is lett álmaink hurcija. Egy Baranka Pillangótánc kendőből készített csoda. Ennek harmadik tulajdonosai lettünk, és azon kívül, hogy határtalan sárga mániámból kifolyólag nekem maga volt a gyönyörűség, igazán puha és finom kis hurci volt. Ezen kívül az anyuka, akitől vettem, igazi kedves és segítőkész hurcianyu, mert mielőtt megvettem, elküldte, hogy próbálgassuk nyugodtan ☺❤.
Ezzel elkezdődött a megállíthatatlan... A 2. félcsatossal egyidőben érkezett 2 szuper SB övtáska (egy egy zsebes és egy három zsebes) szintén Baranka Pillangótánc kendőből készíttetve.
A második telet viszont már nem a hurcitakaróval indítottuk, mert az nekem valahogy nem passzolt a háti babához - pedig elvileg kompatibilis lett volna. Úgyhogy szereztem egy jó kis Fidini kabátot, ami elől- és hátul babával is frankó volt. Extra előny, hogy rám kicsit nagy volt, a férjemre kicsit kicsi, így mindketten tudtuk hordani...
Télen nagyon praktikus volt a két különböző méretű hurci, mert ha közös kabáttal voltunk, akkor a standard, ha külön kabát + overál, akkor a toddler volt a frankó. Így nem kellett mindig állítgatni őket :-)
Egészen a tél közepéig szuper volt a kabát, amikor is ez az élelmes gyerek úgy döntött, hogy ő ebből a kabátból ki fog mászni minden egyes használat alkalmával :-D. Innentől kicsit kalandos volt minden napunk, mert volt, hogy a 10 perces "csakkenyérértfussunkle" vége az lett, hogy kétszer vettem le és fel a gyereket kabátostól, hurcistól, mindenestől... Volt, hogy egy fél villamos aggódta végig ezt a műveletet (mozgó villamoson nem vagánykodtam, így egy megállónyi idő állt rendelkezésre a le, egy pedig a felcuccoláshoz), közben persze mindenki segíteni akart :-D
Néhány ilyen izgalmas nap után úgy döntöttem, hogy ennyit a közös kabátról, a továbbiakban éljen az overálban hordozás. Ez amúgy kb egybeesett azzal, amikor a lányunk már kicsit magabiztosabban járt, így duplán jobb volt az overálos megoldás, mert a közös kabát alól nem tudtam letenni, ha sétálni szeretett volna. Ilyenkor a hurci maradt a hátamon, mert a szép hurci gyerek nélkül is szép, nem szabad eldugni (ráadásul praktikus is, ha rögtön köthető állapotban rajtam marad).
Ezután gyorsan eljött a tavasz, nyáron elvoltunk a karikás + félcsatos párossal. Ősszel rájöttem, hogy akármennyire is illik hozzánk, a poncsó már nem praktikus, így keresett magának új gazdát.
Ahogy jött a hideg, elkezdtem azon gondolkodni, hogy az imádott Pillangótánc félcsatos már szintén nem túl praktikus. Egyrészt elég volt szegényt egy télen húzni-vonni a sárban kötés közben, másrészt ott volt a toddler méretű. Be kellett látnom, hogy mivel a lányunk már szépen használja a lábait, felesleges tovább tartogatni ezt a gyönyörűséget (nyáron szinte elő sem került).
Viszont egy gyorsan felkapós hurcin kezdtem gondolkodni, hogy azért legyen valami, amit elő tudok kapni, ha gyalog megyünk valahová, és befárad a gyermek.
Úgyhogy ismét volt egy utunk a hurciklubba, ahol ezúttal csatosokat és onbukat próbáltunk. A győztes a SB standard méretű onbuja lett, amit ki is kölcsönöztünk, és 2 hét próba közben úgy döntöttünk/tem, hogy kell egy saját. Az időzítés szuper volt, mert találtam egyet használtan, ami illik, hozzánk, és a felhozatalból ennek volt az ára is a legkedvezőbb. És a legjobb, hogy a kölcsön hurci visszavitele és az új megérkezése között csupán 2 napot kellett kibírni :-)
Jelenleg is ezzel az onbuval nyomulunk, de már elvileg napokon belül érkezik még egy toddler SB onbu is :-D
A karikás kendő már nyilván ritkábban kerül elő, de néha altatáskor még nagy segítség, így ez az eszköz tényleg újszülött kortól a hordozós kor végéig hasznos lehet.
Úgyhogy így egy 2,5 évessel azt mondanám, nálunk messze van még a "hordozós kor" vége.
És pár kiegészítő, ami nálunk bevált a hordozáshoz:
- Pulcsitróger: Szuper cucc, amíg a gyerkőc pelusos. Nem csúszik fel kötés közben a ruha a deréknál.
- Hurcinadrág: Nem, ez az elnevezés nem csak marketingfogás :-D. A lényege, hogy a bokánál jó hosszú passzé van, így kötés közben (és hordozás közben) nem mászik ki a gyerkőc bokája. Ugyanis ahogy felhúzza a térdét, logikusan felcsúszik a nadrág szára. Ezen kívül plusz előnye, hogy a hosszú láb (és derék) passzé miatt több ruhaméreten keresztül jó.
- Lábszárvédő: Ez akkor jó, ha nem hosszú passzés hurcinadrág van a gyerkőcön, vagy télen plusz rétegnek a lábira. Cél ugyanaz, mint feljebb. (kép a pulcsitrógernél és a felfűzhető műanyag rágókáknál)
- Hurcicsizma: Ez is nagyon praktikus találmány, télen nagy segítségünkre volt.
- Felfűzhető műanyag rágókák: Sokszor úgy néztünk ki, mint egy karácsonyfa :-D. A pántot sosem rágta a lányunk, de valamit (és akkor már nem csak egy valamit...) mindig tettünk a hurcira, amikor még sok időt töltött benne, hogy ne unatkozzon. Ezeket imádta.
- Fültok: Pesten aranyat ér. Volt, hogy sima villamosozáshoz is feltettük, ha alvás alatt kellett menni valahová, de hangosabb rendezvényhez (pl esküvő...) elengedhetetlen.
- Táska: Nehéz kérdés. Sokáig kerestem, hogy mi a legpraktikusabb háti baba esetén, de meglett. Nálam a Papelian manóbatyu vált be. Télen kellett hozzá mellkaspánt, mert a kabátról csúszott (biztos nem vagyok elég vállas). Hosszabb távra szuper, le/felkapkodni viszont nem feltétlenül praktikus.
- SB 3 zsebes övtáska. Minden belefér. Tényleg minden :-D. És a fel/lekapkodós időszakban hurcinak se utolsó :-D. Frankón rác:ücsül a gyerek és máris nem kézben kell cipelni, hanem a vállamat húzza :-)
- Tépős cipő anyának: Talán nem kell magyarázni, szerintem hurci nélkül is extra praktikus. Nincs idő cipőt költözgetni, főleg gyerekkel a háton (elől babával sem egyszerű ;-))
- Mellkaspánt: Mind a hurcihoz, mind a manóbatyuhoz elengedhetetlen télen. Ha kabátra vesszük a csomagot, mert anélkül minden csúszott le rólam.
